China Miéville: Konzulváros

Nagyon, nagyon sokáig halogattam ennek a posztnak a megírását. Még most sem tudom igazán, hogy mit írjak, mit gondoljak.

China Miéville nevével bevallom őszintén a Konzulváros előtt még nem találkoztam. Mikor hallottam a könyvről, akkor kicsit utána néztem és rögtön feltűnt, hogy nem kimondottan olyan könyveket ír, amikre így első pillantásra azt mondanám, hogy az én műfajom. A Konzulvárosban valami azonban mégis megfogott. Azt nem mondanám, hogy a borítója, mert elég szegényes lett (számomra olyan világító mellény beütése van, legalábbis mindig ez jut róla eszembe, ha meglátom). A fülszöveg alapján azonban úgy gondoltam, hogy teszek vele egy próbát, hátha megszeretem mégis ezt a műfajt.

A fülszöveg:

"Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…

Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ - aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben."

Véleményem:

Nem mondanám, hogy sikerrel jártam. Egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak a könyvről.
Az tény, hogy nem tudom elolvasni, mert egyszerűen nem megy, szenvedek vele, oldalakat haladok vele mert untat.

DE mindezek ellenére nem rossz könyv. Nem erről van szó. Csak más és nem nekem való.
A világot gyönyörűen felépíti, a szereplők összetettek, szerintem óriási kutatómunka és hatalmas fantáziavilág áll e mögött a könyv mögött. Nem lehetett könnyű dolga az írónak, hogy egy ilyen összetett könyvet megírjon. (De mint írtam, nem vagyok otthon a sci-fi világában, sőt nem is tervezek mélyebben elmerülni benne, szóval annyira azért nem értek hozzá.)

Tele vagyok kérdőjellel ezzel a könyvvel kapcsolatban, agyalok hogy benne vagy bennem van-e a hiba. Mert nem tudok egy tényre rámutatni, hogy na emiatt nem tetszik. De azt sem tudom mondani, hogy ez és ez kimondottan tetszett. Mert nem. 

Untatott a sok-sok-sok leírás, a nyelvekről szóló részek, Avice oldalakon keresztül tartó agyalásai, gondolatai. De amikor az utazásairól írt, amikor ténylegesen is történt valami, beszélgetések vagy ilyesmik azokkal meg gyorsan haladtam.
Hamar eluntam az olvasást és nem akarództam folytatni, húztam, halasztottam, közben teltek a hetek, hónapok. Nem akarok rosszat írni róla, mert érdemben nem tudok, de jót se.

Egyszerűen nem jól választottam magamnak olvasmányt és ez nem a könyv hibája.

Hadd idézzek @pat értékeléséből a molyról:

"Hogy kiknek íródott? Nyelvészetben és addiktológiában jártas, hard-core SF rajongóknak."

És ez nem én vagyok.

Értékelésem: 3/5 a bizonytalanságom miatt

Oldalszám: 464
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: amikor Avice a gyerekkoráról mesél
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: hosszú, hosszú gondolatok
Nem szimpatikus karakter: -

Rupáner - Gallé Margó: Randevú a Nílus partján

A Szivárvány könyvek 6. kötete (ha feltűnt, hogy Betti kötetéhez az írtam hogy 4. ez pedig a 6., az azért van, mert közbeékelődött Gégény Gabriella: Ízek és más szenvedélyek c. könyve) Izadóra Dávid története tovább folytatódik. Az előzménykötet végén én nagyon, nagyon szurkoltam nekik, hogy egymásra találjanak, azonban az írónő tartogatott számukra még egy kötetet, íme hát:)

A fülszöveg:

"Betti és Iván esküvőjét a vőlegény új egyiptomi szállodájában tartják. A nap szenzációja mégis az, hogy a legidősebb Márai lány, a gyönyörű Izadóra, egy olasz macsóval tűnik fel az esküvőn, ahol - két év után először - belebotlik gyermekkori szerelmébe, Dávidba. Az olasz fiúnak emiatt rövid úton távoznia kell, bár Dávidot is Iza zárta ki az életéből, miután közös gyermekük halva született, s a lány képtelen volt feldolgozni a veszteséget. 
De ami összetartozik, az előbb-utóbb össze is nő. A szfinx mogorva tekintete alatt újra fellángol egy régi szerelem, és bár a feketehajú magyar szépség az arabokat királynőjükre, Nefertitire emlékezteti, s ebből bonyodalmak is keletkeznek, Márai Izadóra a Níluson végre révbe érni látszik. 
Vagy csak látszik? Mert ekkor megint történik valami, aminek semmiképpen sem szabadott volna megtörténnie... 
A Szivárvány könyvek hatodik kötetében RGM a legjobb formáját hozza, ami azt jelenti, hogy a könyv utolsó oldaláig lobogó szenvedélyek és meghökkentő fordulatok tartják izgalomban a romantikát és kalandot kedvelő olvasót."

Véleményem:

Nekem ez a kötet a legsúlyosabb, hogy úgy mondjam az összes többi közül. Itt van a legtöbb fájdalom és bánat, csalódottság és kihagyott lehetőségek. Dávid és Iza kerülgetik egymást, én szívem szerint belenyúltam volna a könyvbe és megráztam volna őket, hogy héé hát egymásnak vagytok teremtve mit szenvedtek már itt nekem:) (Jó, jó ha ez ilyen egyszerű lenne, hová is lenne ez a könyv a saját mondanivalójával).
Iza számomra valahogy végig semleges volt, mint ahogy Dávid is. Talán pont amiatt, hogy olyan kedvetlenek voltak mindenkivel. Önmaguknak se ismerték be, hogy szükségük van a másikra.
Ami viszont kimagaslóan tetszett az a környezet. azokat a részeket imádtam, ahol Izadóra a parton napozott vagy fürdött a vízben. Gyönyörűek voltak a tájleírások, fájt is a szívem, hogy nem lehettem én is ott:)
Habár ez a könyv Izadóra kötete, mégis furcsa volt, hogy Betti esküvőjéről olyan kevés jelenet született, szívesen olvastam volna róla többet.
Lehet, hogy alapvetően az a bajom ezzel a kötettel, hogy a Bettié után jött, ami meg kimagaslóan jól sikerült és vártam volna hogy tovább folytatódjon. Nem rossz, de azért nem sikerült ezt a szintet elérnie.
Megvolt a "kedvenc" utált karakter is Emília személyében. Eddig nem sikerült senkit utálnom, de őt megutáltatta velem Dália és Izadóra:)
A végén azért szerencsére minden a helyére került és végre Dávid és Iza nagy álma is valóra válhatott:)

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 140
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: tájleírások
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: kicsit hosszúra sikeredett, ahogy Dávid és Iza kerülgették egymást
Nem szimpatikus karakter: Emília

Rupáner - Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban

Nagy örömömet lelem mindig a Szivárvány könyvekben, ha nem elgondolkodtató könyvet keresek, hanem csak egy egyszerű, de nagyszerűt, akkor mindig rájuk esik a választásom. 
Ami az egészet pedig megkoronázza, hogy a könyvhéten volt lehetőségem személyesen is találkozni az írónővel és dedikáltatni a könyveimet, így ez a nap örökre szóló emlék marad számomra, a könyvekkel együtt természetesen.
Margó 5. könyve Betti körül forog, mint ahogy ezt a cím is mutatja. Betti egy kicsit számomra kívülálló volt, hiszen később csapódott a lányokhoz. Ebben a kötetben azonban megismerhettem őt és végre megtaláltam az egész sorozatban a kedvenc női karakteremet, ki mást, mint Bettit.

A fülszöveg:

"Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.
Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 
Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket."

Véleményem:

Betti, Betti, olyan kár, hogy csak egy könyv szól rólad. Már az első pillanatokban is tudtam, hogy örök "barátság" lesz Betti és köztem, ez a kötet a legjobb. (Jó biztos, mindegyik olvasása után ezt mondtam, de most tényleg, na:)). Imádtam a cserfességét, a hatalmas száját, amit sose tud kellő időben befogni és a vehemenciáját, amivel nekiesik másoknak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. 
Iván viszont ennek ellenére nem lett szimpatikus, sőt a későbbiek során sem sikerült megkedvelnem. Szerintem nem Betti karaktere mellé való. Ellenben az ikerlányok, Blanka és Bianka rögtön kedvenc karakterek lettek és azt csiripelték a madarak, hogy ők is kapnak egy kötetet a sorozatban, aminek módfelett örülök:)

Nem bántam, hogy a helyszín Budapest lett, pedig először úgy ódzkodtam attól, hogy elszakad Arlene-tól, Dáliától és Izadórától, no meg a kastély megszokott környezetétől. Végül minden a lehető legjobban alakult, imádtam olvasni Betti és Iván "civakodását". Viola és Helga, ahogy az általában lenni szokott nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére nem sok port kavartak. A könyv vége nagyon jó lett, bevallom az elején beleolvastam az utolsó lapokba, szóval érdeklődve vártam, hogy hogy is lesz, hogy történhetett... aztán persze minden máshogy történt, de nagyon jól ki lett találva, még így is nagy volt a meglepetés.
Egyébként küllemre is ez a könyv tetszett a legjobban, olyan szép, ez a narancssárga. 
Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, annyira jó és megnyugtató olvasni.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 141
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: Betti és Iván "civakodásai"
Kedvenc karakter: Betti
Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt
Nem szimpatikus karakter: Viola

"Magical Template" designed by Blogger Buster