Kendare Blake: A rémálmok lánya

A Vérbe öltözött Anna nagy kedvencem lett, leginkább a hangulata fogott meg. Így nagy várakozással álltam neki a folytatásának is, főleg olyan befejezés után, amit az első kötetben produkált az író:) Az elején az óriási lendület még fokozódni is tudott, de aztán valahogy hanyatlott... mígnem a végére már elértem oda, hogy az eredetileg 5 pontos zseniális könyvsorozat, már csak 4 pontos lett.. és ezt is csak az első rész tiszteletére kapta.

Fülszöveg:

"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett..."

Véleményem:

No de kezdjük a jóval. A hangulat most is ott van, nem volt hiány se fagyos jelenetekből, se egy kis borzongásból, no meg undorítóbbnál undorítóbb szellemekből. Kedvenc félelmetes jeleneteim a Riika nagynénis, illetve az Öngyilkosok Erdeje, ezek a részek valami brutálisan jók voltak.
Cas barátait (Thomas és Carmel) nagyon bírtam. Ők mentették meg a szemembe az egész könyvet. No meg a történet, hiszen az továbbra is zseniális és nagyon, nagyon vártam, hogy mit fog kitalálni az író, mivel fokozza tovább a kedélyeket.
Az első részben még nem volt olyan szimpatikus Thomas, nem is tudom pontosan megmondani, hogy miért nem. Ennél a résznél pedig rögtön kedvenc lett és szerencsére több szerepet is kapott, mint az elsőben. Ehhez képest Carmelben meg kicsit csalódtam, de ez még semmi ahhoz képest amit Casről tapasztaltam.
Olyan különlegesnek éreztem már az első kötetben is ő és Anna kapcsolatát, miért kellett ezt elrontani ezzel a depresszióval és nyavalygással? Én nem utálok semmit se annál jobban, mint amikor a férfi főszereplő nyivákol. Nem kicsit, hanem az egész könyvben. Gondolatai éjjel-nappal Anna körül forognak, ami nem baj amúgy, de ugyan már annyi tartás lehetne benne, hogy Anna hiánya nem küldi depresszióba. Se a családja, se a barátai nem tudják kibillenteni ebből az állapotból, ami már a sokadik fejezet után eléggé lehangoló az olvasó számára is (de legalább is számomra mindenképp). Pedig Cast az első részben nagyon bírtam, pont azért mert erős és kitartó volt, de most egy olyan oldalát ismertem meg, amit nem szerettem volna. Nem éreztem indokoltnak ez a borús hangulatot, ami átlengte az egész könyvet. És nem a szellemek miatti borúra gondolok.
A történet azonban továbbra is zseniális, volt egy elképzelésem a befejezéssel kapcsolatban, ami aztán természetesen nem jött be:) Ezt egyébkén egyáltalán nem bánom, bár tény, hogy néztem egy nagyot, hogy most tényleg így kell vége lennie?
Aztán szintén nagyon, nagyon imádom a borítót, gyönyörű, egyszerűen imádom a pirosat, szürkét és a fehéret együtt. Igazán előrevetíti a könyv hangulatát (nem a nyavalygást, ettől most eltekintenék.)
Összességében azt mondanám, hogy az első könyv színvonalát nem sikerült tartani, de ettől összességében a sorozat nem veszített az értékéből, hiszen az első kötet zseniálisra sikerült.
Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet és biztos helye lesz a könyvespolcomon az egyszer tuti.

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 304
Kiadó: Geopen Kiadó
Kedvenc jelenet: Öngyilkosok Erdeje
Kedvenc karakter: Thomas
Legrosszabb jelenet: Cas siránkozásai
Nem szimpatikus karakter: -

"Magical Template" designed by Blogger Buster