Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, megnéztem mások ajánlásait, kritikáit. Nem túl sok jó véleménnyel találkoztam, így akarva, akaratlanul is negatív szájízzel kezdtem bele a könyvbe. Először beigazolódni látszott, a másoknál olvasott negatív vélemény, de aztán valami megváltozott.
Most vagy bennem vagy másokban van a hiba, de nekem a könyv kifejezetten tetszett, sőőt... a maga nemében egy igazán különleges könyvet tarthattam a kezemben.

A történet:

"Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával - még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig."

Véleményem:

Amikor beleolvastam az első pár oldalba, ami másról se szólt, csak egy férfi hisztijéről, akkor egy kicsit megijedtem, hogy lám beigazolódni látszanak a rossz kritikák. Még egy kicsit talán küzdöttem is ellene, hiszen fenn akartam tartani a negatív véleményt - de nem sikerült. Nem emlékszem pontosan, hol volt az a pont ahol úgy döntöttem, hogy én bizony szeretem és szeretni is fogom ezt a könyvet.
Aminek a legjobban örültem, az maga a nyers brutalitása. Végre egy igazi, tökös vérfarkas, aki nem hisztizik (első jelenetektől most tekintsünk el), nem rinyál, nincs világfájdalom, és nem küzd a sorsa ellen. Hanem gyilkol, embereket eszik, amit még élvez is. Jó némi bűntudat persze előfordul, de lévén majd 200 éves farkasról van szó, ezeken már túlesett. Én annyira boldog vagyok, hogy végre találtam egy olyan vérfarkasos könyvet, ahol igazán szörnyeteghez, gyilkoshoz méltóan viselkedik.
A stílus egyébként nem mindenhol tetszett, le se tudnám tagadni, hogy férfi írta a könyvet. Ami nem baj, mert  nem sok fantasy könyvet olvastam eddig férfi író tollából, és ez most kifejezetten jól esett. Nagy különbségek vannak a férfi és női írásmód között - és ez ebből a könyvből nagyon jól kiderül.
Kifejezetten tetszett az is, hogy a szerelmi szál is belekerült a történet közepétől kezdve. Innentől aztán már a  romantikus horror kategóriájába került a könyv. Aztán persze egyre több romantikus szál, egyre kevesebb horror, de valahogy ez is olyan természetesnek hatott.
Én nagyon jókat nevetgéltem egyes részeken. Nem vicces jelenetekre kell gondolni, hanem vicces szóösszetételekre, akár szóviccekre. Annyira feldobta a hangulatot. Váltakoztak bennem az érzések, egyszer féltem, néhol undorodtam, aztán nevettem. 
Teljesen mást adott, mint az eddig olvasott vérfarkasos könyvek. Végre nem a tipikus tinilányoknak szóló fantasy történetet olvashattam, hanem igazi pörgős, kemény, sokszor perverz könyvet.
Külön jó pont, hogy a vámpírok is kegyetlen lények, hjaj végre egy könyv, ahol nem csillognak, rinyálnak, hisztiznek..
Az is jó volt, hogy Jake szemszögéből, egy naplóból tudhattuk meg az eseményeket. Szeretem a napló-szerű könyveket. 
A végén viszont csalódtam, ajánlom Duncan-nek, hogy találjon ki valami ütős folytatást, mert nem ér megölni a kedvenc szereplőmet.
Aki egy kis változatosságra vágyik a vérfarkas-piacon mindenképp olvassa el, mert garantálom más élményt nyújt.

Értékelésem: 5/5

Bear Grylls: Istenek aranya

Nagyon megörültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik Bear regénye. Az első magyarul megjelent könyve egyébként A vadon törvényei, amely inkább túlélési praktikákat és egyéb hasznos tanácsokat tartalmaz a természet kedvelőinek. Kíváncsian vettem kezembe tehát ezt a könyvét is, és izgalommal vártam, hogy mi újat tud nekem mondani azok után, hogy a műsorát is rendszeresen nézem, no meg milyen regényt tud írni ő, a túlélés szakértője.

A történet:

"Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életbenmaradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep! Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait..."

Véleményem:

Gondolom nagy meglepetés senkit se ér, ha azt mondom, hogy a fő szerep itt is a túlélési technikáké. Persze körítve egy kis emberrablással, kutatással és titokzatos bennszülött néppel. 
Emlékeztet ez a könyv engem gyermekkorom kedvenc kalandfilmjeire, kalandmeséire. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni ezáltal.
Melyik gyerek ne álmodna arról, hogy a bácsikája egy híres antropológus, akivel beutazhatja a világot, és mindenféle hellyel, emberekkel, kultúrával találkozhat? Beck is belecsöppen egy ilyen világba, és igen hamar kiderül, hogy ő bizony nagyon érti a természet törvényeit. Egy kis családi hagyomány, egy kis "kincsestérkép" és máris elő van készítve az út egy hihetetlen kaland felé.
Maga a könyv olvastatja magát, érdekes, izgalmas, úgy gondolom nagyon sokat lehet belőle tanulni, vagy egyszerűen csak elgondolkodni a különböző szituációkon. Megismerni a növényeket, az állatokat, megtanulni, hogy lehet búvóhelyet készíteni, tüzet gyújtani bizony nem olyan egyszerű a mai ember számára. 
Jó kikapcsolódást nyújt a könyv, egy nehezebb olvasmány után igazán el lehet az olvasása közben lazulni.
Amit sajnálok, hogy a vége olyan összecsapottra sikeredett. Miután a könyv kb 2/3-a a hajóútról szól, az 1/3-ra jutott a dzsungel és a befejezés. Lehetett volna még hosszabban a dzsungelútról írni, hiszen igazán érdekes és izgalmas volt ez a rész. A végső "harc" pedig végképp összecsapott, mintha már unta volna Bear a könyv írását, és szerette volna abbahagyni. 
Amolyan fiataloknak szóló izgalmas könyv, sok kalanddal és persze ijesztő történetrészekkel, megfűszerezve egy kis természetismerettel, természetszeretettel. 
Titokzatos őslakók, némi mágia... minden gyerek álma, hogy egyszer ekkora kalandban legyen része.
Hasznosnak tartom ezt a könyvet, főleg a praktikák és jó tanácsok miatt, no meg Bear iránti őszinte tiszteletem és talán mondhatni rajongásom miatt is. 
A borító gyönyörű, a fordítás jó, azt sajnálom hogy elég nagyok a betűk és magasak a sorközök, emiatt hosszabbnak tűnik, mint amekkora valójában. (Mondjuk ez akár jó reklámfogás is lehet:))

Értékelésem: 4/5

Jon Courtenay Grimwood: Száműzött angyal

Már a sorozat első része is elvarázsolt, így magasak voltak az elvárásaim ezzel a könyvvel szemben is. Természetesen nem csalódtam, sőt, mondhatom még az előzőnél is jobban tetszett, pedig nem hittem, hogy túl lehet szárnyalni egy ilyen erős sorozatkezdést. Grimwood bebizonyította újfent, hogy nagyon ért az íráshoz.

A történet:

Tycho, Lady Giulietta, Alonzo régens és Alexa hercegné élete és története tovább folytatódik. Velence felett ismét gyűlnek a sötét felhők, és ezúttal nem más, mint a szabadság a tét.
Leopold halála után Giulietta, nem feledkezhet bele a gyászába, hiszen Velence sorsa forog a kockán. Két ellenséges birodalom akarja megkaparintani a várost, és Giuliettának választania kell, hogy melyik herceg lánykérését fogadja el. A visszautasított oldal azonnal bosszút áll, így különösen nehéz döntés van a lány kezében.
Tycho eközben tovább küzd önmagával, a benne élő démonnal és a múlt emlékeivel is. Sötét múltja vissza-vissza köszön és ezen fájdalmak elviselése mellett tisztában van azzal is, hogy a szeretett hölgy, sosem lehet az övé. Hiába ütötték lovaggá, rabszolga múltját nem tudja maga mögött hagyni.
Rosalyn a halálból visszatért utcalány is belekeveredik a Velencét irányító szálakba, sorsa megpecsételődött, amint úgy dönt, hogy Tycho oldalán veszi fel a harcot az ellenséggel.

Véleményem:

Annyira kegyetlen, sötét, és gyönyörű. Tele van fájdalommal, kínnal, szenvedéssel, vérrel, de közben mindenhol ott a remény. Remélnek a rabszolgák, hogy megérik a holnapot, a szegények, hogy lesz mit enniük holnap, Guiletta, hogy gyásza és fájdalma halványodik, Tycho, hogy megkapja élete nőjét, Desdaio, hogy szerelme egyszer viszont szereti, Alexa, hogy Velence független marad, és Alonzo, hogy sötét tettére nem derül fény. 
Valami bámulatos, ahogy ezeket az érzéseket kifejezi az író. Szembeállítva a csatornák bűzét, a szegények rongyait és düledező házait, a palotabéli gazdagsággal...
Tycho nem tud megbékélni amíg rá nem jön arra, hogy mi is ő valójában és el nem éri, hogy Giulietta viszonozza a szerelmét. Nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalon álljon inkább, hisz hívogatja Alonzo és Alexa is. Közben pedig ott az ő saját akarata, amelyik ellent akar mondani mindkettőnek. Fél ő is, önmagától, a jövőtől, hiszen félti Giuliettát és gyermekét, Leot. Ez a viszonzatlan szerelem meggyengíti, pedig minden erejére szüksége lesz, hogy megakadályozza az elkövetkezendő eseményeket.
Alexa is bizonytalan, hiszen nem akarja Velence függetlenségét elveszíteni, pedig lassan kicsúszik a keze alól az irányítás. Alexát most egy kicsit máshogy látom, nőtt a szememben az előző kötet óta. Mondjuk eleve több szerep is jutott neki, valamit kimondottan izgalmas jelenetek. Alonzonak ezzel szemben csökkent a megítélése, egyre gonoszabb és gátlástalanabb.
Mint ahogy eleve ez a könyv is sötétebb, gonoszabb, véresebb, mint az előző. Több a hidegvérrel elkövetett gyilkosság, a kínzás, részletesebbek a leírások. Ez az amúgy is sötét hangulatot még sötétebbé teszi. Nagyon jó a hangulat és a környezet leírása.
A másik amire felfigyeltem, az az ártatlanság, a szüzesség védelme. Valószínűleg a kor sajátsága, és érdeklődve figyeltem, ahogy sorsok és életek forognak eme egyszerű vagy épp nem egyszerű tény körül. A kétségbeesett harc, hogy kiderüljön, ki Giulietta fiának igazi apja, a Desdaio körül keringő pletykák, és a tisztaságának védelme, ahogy trófeaként tekintenek a férfiak az ilyen lányokra, legyen szó akár utcalányról, akár nemesi családból származóról. 
Negatívumot csak annyit tudnék mondani, hogy megölték két kedvenc szereplőmet, akiket igazán sajnálok. DE, meghalt két olyan is, akik ellen szurkoltam már régóta, hiszen igazán alattomosak voltak mindketten. 
A borító gyönyörű, hűen visszaadja a történet sötét hangulatát a vérfoltokkal és az elmosódott, rászáradt vércseppek látványával. Annyira élethű, hogy muszáj hozzáérni, szinte érezni lehet a nedvességét.
A fordítás nagyon szép, normális összetett mondatokkal találkozhatunk. Nincsenek felesleges szóismétlések, vagy értelmetlen szerkezetű mondatok.
A könyv egyértelműen levett a lábamról, így a félév közepe felé járva is bizton állíthatom, hogy az év legjobb általam olvasott 5 könyvében benne lesz.

Értékelésem: 5/5

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok

Az első rész nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de ettől még nem ment el a kedvem a sorozattól. Valójában örülök, hogy folytattam hiszen a két könyv ég és föld. Annyira más, annyival izgalmasabb, Cammie is egy kicsit érettebb. Végre több volt az iskolás rész, több izgalom és nem csak hiszti meg fiú ügyek.

A történet:

"Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett

iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…"

Véleményem:

Hát tényleg teljesen más a két könyv. Még a borítója is szebb, mint az elsőé:)
Kevesebb hiszti, több izgalom, és mégtöbb titokzatoskodás. 
Zach karaktere igazán elbűvölő. Pofátlanul pimasz, de nem lehet nem szeretni. Mindent tud és ugratja, tanítgatja Cammie-t... a kedvenc karakterem. Elképzelhető, hogy az ő jelenléte emelte magasabbra a könyv színvonalát. 
Végre igazán beindulnak az események. Titkolózás, titkos kihallgatások, elejtett félmondatok és a lányok máris akcióba lendülnek. Nem más a tét, mint az iskola megmentése. Gyűlnek a furcsa esetek, ráadásul a fiúk is egyre furcsábbak. No meg a lányok is, hiszen mégis csak egy csapat fiú költözött be a sulijukba:)
Csajos bolondságok ugyan még mindig vannak, de legalább Cammie-nak megjött egy kicsit az esze. Már nem az a hisztis liba és egy kicsit letörte az egóját Zach, ami őszintén rá is fért. 
Egy kicsit ugyan háttérbe szorultak a lányok, főleg Liz, amit sajnálok. Viszont kellően humoros és könnyen olvasható. Olvastatja magát, nem unalmas.
Szóval aki legyűrte az elsőt az semmiképp se hagyja abba, mert ebben a részben nem fog csalódni.

Értékelésem: 5/5

Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Ez a könyv az a megjelenésétől kezdve foglalkoztat. Felkeltette a kíváncsiságomat a fülszöveg és a szép borító, de közre játszott az is, hogy a bentlakásos történeteket nagyon szeretem. Így hát mit volt tenni, egy Kelly 2+2 akcióban valahogy a kismanók a kosaramba tették és megrendelték helyettem.

A történet:

"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt..."

Véleményem:

Hát hol is kezdjem. 
Egy cseppet elvan szállva magától Cammie. Szóval hiába tanul már sok-sok éve kémnek és tud mindenféle harcművészettől kezdve nyelveken át egyetemi szintű kémiát, szegénykém elég buta és öntelt.
Nem sok szimpatikus jellem van benne. Egy kicsit túl van hangsúlyozva Cammie szerepe. Tehát mindentől függetlenül ő akkor is csak egy 15 éves lány, és nem ő váltja meg a világot. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik túlságosan magabiztosak. Ráadásul még hisztis is. 
Buta, mert megszeg minden szabályt és nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért. 
Számomra sokkal, de sokkal szimpatikusabb szereplők a barátnői Liz és Bex. Kár, hogy ők a mellékszereplők, sokkal szívesebben olvastam volna róluk. Ha ők nincsenek, Cammie sehol se tartana. 
Josh-tól se estem hasra, nem tartozik a kedvenc férfi karaktereim közé.
A cselekmény viszont egész jó. Iskola, barátok, szerelmek, éjszakai elszökések, randik, lebukás, kavarodás, életmentés és beteljesülés (vagy nem - ki tudja?:) Szóval tipikus tinisztori, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz. 
Mindamellett nem igazán olvastatta magát. Sokszor voltak nyögvenyelős részek, amikor belekezdtem csak pár oldalig jutottam és meguntam. A vége egy kicsit fellendült, az megmentette az egész történetet. 
Hogy ajánlom-e a könyvet? Hát rábeszélni senkit se fogok, de van olyan jó, mint bármelyik más ebben a kategóriában. Egy kicsit beleuntam már a hisztis főhősnőkbe, de ettől függetlenül egyszer elolvasható. Nem túl akciódús, és elfért még volna néhány sulis, tanórás rész, talán attól jobb lett volna.
Meg nem bántam, hogy elolvastam. Az biztat, hogy a folytatása sokkal jobban sikerült:)

Értékelésem: 4/5

Richelle Mead: A szukkubusz dala

Richelle Mead neve nem ismeretlen, hiszen a Vámpírakadémia sorozata nagy sikert aratott - nálam is. 
Mivel szukkubuszokról még nem olvastam soha, így igazán nagy érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe. Démonok, vámpírok, egyéb halhatatlanok megfűszerezve egy kis gyilkossággal vegyített szerelmi történettel - igazán jónak ígérkezett a könyv már a fülszöveg alapján is. Valójában azonban mást kaptam, mint amit vártam. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim a Vámpírakadémia után, talán csak a témaválasztás nem volt számomra a legmegfelelőbb, mindenesetre kissé csalódnom kellett a történetben. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

A történet:


"Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan..."

Véleményem:

Kezdjük a jóval, hiszen valójában nem rossz könyvvel volt dolgom. Georgina és a barátai roppantul szimpatikusak és szórakoztatóak. Ó a két vámpírt nagyon bírtam, nem beszélve Hugh-ról - a folytonos ugratásaik és beszólogatásaik meglehetősen humorosak voltak. Jerome és Carter fölényeskedése, valamint Carter nyers humora szintén betalált.
Alapvetően egy igazán gyors, pörgős, eseménydús könyvről beszélhetünk. De hát ezt el is várható egy Vámpírakadémia után:)
Kifejezetten tetszett, hogy 3 elkülöníthető szálon fut végig a történet. Egyrészt Georgina szukkubusz léte előtti halandó életéből való mozzanatok, másrészt a jelenlegi életének szintén halandók között töltött része (randik, munka), harmadrészt pedig a halhatatlan társadalomban betöltött szerepe határozza meg a könyv főbb vonulatait. Nagy kedvencem a múltban történt események, bízom benne, hogy a sorozat folytatásaiban még több fény derül ezekre a kis titkokra. 
Számomra a témaválasztás nem volt egészen megfelelő: eddig még nem találkoztam szukkubuszos, démonos könyvvel, de valahogy nem vett le a lábamról. Ámbár múltkor azon gondolkoztam, hogy szívesen olvasnék démonos könyvet a jó szemszögéből (egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ezen vágyam ilyen gyorsan valóvá válik), mégsem vagyok teljesen elégedett. Egy kicsit több gonoszságot vártam volna. Egy megjavulni vágyó szukkubusz? Ezzel most nem sikerült lenyűgözni.
Az angyalokkal szintén így voltam. Első angyalos könyvem és hát értük se voltam kimondottan oda. Persze Carter karakterét igazán bírtam, de inkább a személyiségét, mintsem az angyali mivoltát. 
Szintén sajnálom, hogy rögtön az első néhány fejezetben már egyértelműen megnevezhető a gyilkos, szinte előre látható a cselekmény további alakulása - már a krimi szempontjából. A végén aztán nem ért meglepetés DE!!
Mesterien alakítja Mead úgy a szálakat, hogy a könyv végén szinte reménykedtem, hogy Georgie "átálljon" a rossz oldalra:) Ez pedig igazán nagy meglepetés számomra, hiszen én akkor szeretek egy karaktert igazán, ha az megmarad a könyv elején beállított sémában, tehát ha rossz akkor rossz, ha jó akkor jó. Nem szeretem az átmenetet és az ide-oda ugrálást. Most azonban vártam, hogy Georgie beadja a derekát és hagyjon hátra csapot, papot:)

Összességében elmondható, hogy nem sikerült annyira lenyűgöznie, mint az eddigi magyarul megjelent Mead köteteknek. De gyorsan olvastam, kifejezetten élvezetes és szórakoztató volt olvasni. Remélem a következő részek még izgalmasabbak lesznek, és meg tud győzni Mead, hogy igenis érdemes démonokról, valamint szukkubuszokról olvasnom.

Értékelésem: 4/5

"Magical Template" designed by Blogger Buster